, (szeg-es) mn. tt. szeges-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Szegekkel ellátott, amibe szegek vannak ütve. Szeges sarutalp. Szeges kerítés. Szeges bot. Szeges borona. 2) Átv. erkölcsi ért. ami a belérzékeket szeg gyanánt sérti, bökdösi, fulánkozza. Szeges beszéd, szeges szók, szeges iratok.