, (szav-at-os) fn. tt. szavatos-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. A törvénykezésben oly mellékes személy, kire akár a fölperes, akár az alperes mint kezesre, jótállóra rendszerint ugyanazon perben hivatkozik, hogy szavával a fölperest támogassa, vagy az alperest védelmezze. Fölperesi, alperesi szavatos. (Evictor).