, (szab-at-os-ság) fn. tt. szabatosság-ot, harm. szr. ~a. Mondott vagy irott beszéd tulajdonsága, midőn szabatos módon van szerkesztve. V. ö. SZABATOS. Szélesb ért. pontosság bizonyos müködésekben. Szabatosság a hangszerjátékban, az éneklésben, a tánczlejtésben.