, (szabad-oncz) fn. tt. szabadoncz-ot. Új alkotásu szó, a szokottabb önkéntes értelmében. A szabadoncz inkább illenék talán a guerilla-féle szabad csapatok elnevezésére, vagy oly személyekre, kik a fogságtól, és a jobbágyság korában a jobbágyságtól stb. mely sorsukhoz vala kötve, megmenekültek (libertinus); V. ö. SZABADOS, (2).