, (szěr-te-len) mn. tt. szěrtelen-t, tb. ~ěk. A maga nemében rendkivüli; mértéktelen, határtalan; mód nélkül nagy. Határozóként am. szertelen módon, rendkivül.
"Szárad a fű szertelen,
Adj egy záport Istenem
Mét (mért) szárad oly ízibe,
A fű rózsám rendibe.
Székely népdal.