, (szěp-ěg) gyak. önh. m. szepěg-tem, ~tél, ~ětt. Félelem, vagy rettegés miatt fogait szivja. Szepeg a gyermek, midőn a veréstől fél. Hasonló kedélyhangu igék: zöpög, zokog, nyökög, továbbá a piheg, liheg, mokog, stb. emberi hangutánzók. V. ö. SZEPLET.