, (szěm-ér-ěm-es), mn. tt. szemérmes-t v. ~et, tb. ~ek. Kinek a szemérem érzetére hajlama van, szégyenlős; gyermeteg szerénységü; különösen a nemi ösztön gyönyöreitől elpirulva vonakodó. Szemérmes szűz. Szemérmes, mint a menyasszony (Km.). Szemérmes koldúsnak üres a táskája. (Km.) V. ö. SZĚMÉREM.