, SZURÓ, (szúr-ó) mn. tt. szuró-t. Ami hegyes, tövises, szeges tulajdonságánál fogva szúr, bök, döf; továbbá ilynemű eszköz. Szuró tövis, tüske. Szuró fegyverek. Átv. éles, nyilaló fájdalmú. Népies nyelven, szemszuró am. szemorvos, ki a szemhályogokat felszúrja.