, (szöv-ed-ék) fn. tt. szövedék-ět, harm. szr. ~e. 1) Általán, szövés által alakított kelme. 2) Azon viszony, vagy öszveköttetés, melyet az együvé szőtt vagy szövődött fonalak képeznek. Sürű, ritka, kóczos szövedék. 3) Átv. ért. valamely beszédben a gondolatok menete vagy összefüggése. (Contextus).