, (szét-vetődés) ösz. fn. Azon állapot, midőn valami mintegy belső erőszak által elrepesztve, különböző irányban elvettetik; különösen a szénégetőknél, midőn az elfojtott szénmilében (bogsában), néha rohamosan fejlődő gőzök a bogsát és a fát szétvetik.