, (szél-kelep) ösz. fn. Szélmalom kereke, vagy inkább szárnyai, melyek kelepelve forognak. Szélesb ért. kelepelő készület, pl. a szőlőkben, melylyel a madarakat ijesztik. Átv. gúnyos ért. oly ember, kinek a nyelve mindig pereg; locska-fecske, deredaráló.