v. SZÉKES, (1), (szék-ěs) mn. tt. székěs-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Egy vagy több székkel ellátott, fölszerelt; nem széktelen. Székes terem, szinházi karzat, sétatér. 2) Hol valamely főszemélynek, méltóságnak, fejedelemnek állandó széke, lakhelye van. Székes város. Székes egyház, templom. (Ecclesia cathedralis).