, (szégy-ěn-ěl-ő-ös) mn. tt. szégyěnlős-t v. ~et, tb. ~ek. Aki hamar elszégyenli magát; könnyen elpiruló, szemérmes, kivált midőn idegenek társaságába jut, minek oka gyakran a nevelés hiánya, vagy bizonyos félénkség szokott lenni. Szégyenlős falusi leány, menyasszony.