, SZÉDÜLÉS, (széd-ül-és) fn. tt. szédülés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Kóros állapot, midőn a fej szédűl. Szédülést okozó magasság. V. ö. SZÉDŰL, SZÉDĚLĚG. Különbözik tőle a szédelgés, mennyiben ez a jelen kórállapotnak folytonos vagy gyakori voltát jelenti, amaz pedig egyszerü állapotváltozást fejez ki.