, (szál-ka-as) mn. tt. szálkás-t vagy ~at, tb. ~ak. Szálkával bővelkedő, szálkákra hasadozott. Szálkás deszka. Szálkás hal. Szálkás ösztövér, hús. Szálkás agár vadászok nyelvén: kemény, serte szőrü, többnyire tartós, erős, mérges és sebes agár. V. ö. SZÁLKA.