, (szusz-m-og) gyak. önh. m. szuszmog-tam, ~tál, ~ott. 1) l. SZUSZOG. 2) Valamit aluszékonyan, piszmogva, bibelődve tesz; máskép: szuszmotál, szuszmotol, szuszakodik. A föntebbi igének törzse: szuszma, melyből az og képző előtt az a elmaradt, mint ezekben: tiszta tisztogat, sima simogat, piszma piszmog, tutyma tutymog.