, v. SZULIMAN, mn. tt. Szulimán-t, tb. ~ok. A székelyeknél am. élhetetlen, sunyi. E szó mind eredetre, mind alakra idegenszerűnek látszik; a törökben ,Szuliman személy név am. ,Salamon, mely a héberben (slómóh) am. békés. Egyébiránt némileg rokon levén hozzá hangokban a szunyáta szó, ez amazzal talán tréfásan cseréltetik fel.