, (szep-el-kěd-ik) k. m. szepelkěd-tem, ~tél, ~ětt. Erejét megfeszítve, s mintegy szepegő lélekzéssel törekedik, iparkodik. "Arra szepelkedik végre minden esze, ereje, ravaszkodása, hogy kiszoritván Costantinust is, önnön fiát Artemiust ültesse a császári székbe. Faludi Ferencz (Constantinus Porphyrogenitus).