, (szent-ěs-ít) áth. m. szentěsít-ětt, htn. ~ni v. ~eni, par. ~s. Valamit oly hatálylyal v. erővel felruház, hogy az szent és sérthetetlen legyen. A törvényeket szentesítni, a fejdelemről mondják, midőn az országgyülésen megállapított törvényjavaslatra királyi jóváhagyását adja s ez által azt törvényerőre emeli.