, (szent-ěl-et-len) mn. tt. szentěletlen-t, tb. ~ěk. 1) Aki vagy ami nincs megszentelve, fölszentelve; fölavatatlan. Kinevezett de még szenteletlen püspök. Szenteletlen templom. 2) Büneitől meg nem tisztított, Isten kegyelmében nem fogadott. Határozóként am. meg v. föl nem szentelve; föl nem avatva. V. ö. SZENTĚL.