, (szell-ő-ös) mn. tt. szellős-t v. ~et, tb. ~ek. Amin átfúdogál a szellő; gyönge légmozgásnak, léghuzamnak kitett. Szellős völgy, hegyszorulat. Szellős szobák, teremek. Szellős ruha am. ritka, vékony, könnyű kelméből való, vagy itt-ott likas, rongyos, pongyola, foszlán. Szellős palota, tréfás népnyelven: akasztófa.