, SZELIDITHETLEN, (szelíd-ít-het-[et]-len) mn. tt. szelidíthetetlen-t, tb. ~ěk. Aki v. ami oly vad, oly nyers indulatú, oly dühös, haragos, kemény, szigorú, vagy oly zordon, hogy szelíddé tenni nem lehet. Szelidíthetetlen fenevadak. Határozóként am. szelídíthetetlenül, vagyis a nélkül hogy szelidíthető volna. V. ö. SZELÍD.