, (szeg-ény-ség) fn. tt. szegénység-ět, harm. szr. ~e. 1) Szegény, szükölködő állapot, vagy tulajdonság. Szegénységre jutni. Szegénysége miatt szégyenleni magát. Szegénységben élni, meghalni. 2) Mint gyűnév jelent szegényekből álló sokaságot. Városi, falusi szegénység. Pázsitos udvaron lakik a szegénység. (Km.).