v. ~SZURÓ, (szěm-szúró) ösz. mn. és fn. A maga nemében rendkivül szembetünő; kiáltó szinű; különösen erkölcsi ért. némi megütközést, botrányt okozó, a köz szokástól vagy illemtől elütő; miről azt szoktuk mondani, hogy szemet szúr. Köznépies nyelven túl a Dunán így nevezik a szemorvost, különösen ki a szemhályogot gyógyítja.