, (szěm-fény-vesztés) ösz. fn. Általán cselekvés, mely a szemeket kápráztatja, s csalódásba ejti, melynél fogva az előttök forgó tárgyakat nem valódi alakjokban, hanem más ál színben látják. Különösen az úgynevezett alakosok, ezermesterek, vagyis szemfényvesztők ügyesen mesterkélt működése. V. ö. SZĚMFÉNYYESZTŐ.