, (szürk-öny-öd-és) fn. tt. szürkönyödés-t, tb. ~ěk. harm. szr. ~e. 1) Nap lementekor az égnek homályosodása. 2) Nap kelte előtt föltünedező világosság. Mindkét esetben az ég hasonló sötétvilágos szinben tűnik elé, azon különbséggel, hogy nyugatkor a világosságba sötétség, keletkor ebbe amaz vegyűl. V. ö. SZÜRKÖNYÖDIK.