, fn. tt. szátorjá-t. Növénynem a kétfőbb hímesek seregéből és födetlen magvuak rendjéből; bokrétájának nyaka a csészénél rövidebb; torka egy kevéssé öblös; ajakassága kevessé tetszik ki; felső ajaka feláll, tompa, csorba; alsó ajaka három hasábu; hímszálai szerteszét állanak; porhonjai öszvehajolnak. (Satureja).