, (szün-ed-ěz-ik) gyak. m. k. szüneděz-tem, ~tél, ~ětt, par. ~zél. Bizonyos cselekvés, vagy állapot folytatását lassanlassan abban hagyja, képesint enged, alább hagy. A fájdalom enyhültével a beteg kiáltozni szűnedezik. Szabatosan véve, ik képzővel mint középige azt jelenti, hogy önmunkásság nélküli valamely tárgynak hatása, létele lépcsőnkint fogyatkozik. Szűnedezik az ágyuk dörgése, a rohanók rivalgása. A dögvész szűnedezik.
Ez igének törzsöke szűned önállólag nincs szokásban.