, (szün-et) fn. tt. szünet-ět, harm. szr. ~e. 1) Az abban hagyott, vagy félbeszakasztott munka utáni nyugalom, vagy tétlen állapot. A napszámosoknak déltájban egy órányi szünetet engedni. Szünetre jelt adni. Szünet után új erővel a munkához fogni. 2) Akármily hatásnak, erőnek alább hagyása, megszakadása. A szélvész szünetére várakozó hajósok. Szünet nélkül üldözni valakit. Nincs szünete se éjjel se nappal.