, (szül-et-et) fn. tt. születet-ět, harm. szr. ~e. Születés, elvont, vagy végrehajtott értelemben, mint megtörtént esemény. A régiek ezt szabatosan megkülönböztették a születéstől, különösen midőn időszámlálásra használták. Így a Müncheni codex végén: "E könyő (könyv) megvégeztetett.... Úr születetetének ezer négyszáz hatvanhatod esztendejében. "Krisztusnak kedig születete így vala. (Máté. I.). "Ki embernek születetét szerzette. (Bécsi codex. Machabeus).