, SZÜKÖS, (szűk-ös) mn. tt. szűkös-t v. ~et, tb. ~ek. Aki valamiben szükséget lát, szükséget szenved, valami nélkül szűkölködik. Ily értelemben találjuk a régieknél: "Nem szűkösök az egészek urvos nálkül. (Non egent, qui sani sunt, medico. Müncheni cod. Lukács. V.). "Mindönt, mivel ű leánya és ű társaságabeli vitézök, szízek is, szikkösök valának (Nádor-cod. 458.). "Hogy minekünk küldj kett font aranyat, mel nélkül mi igen szűkesek vagyonk mostan. Levél 1559-ből. (Szalay Ág. 400. m. l.). "És pénz nélkül szűkösök vagyunk. Levél 1560-ból (ugyanott). Szabatosan véve különbözik tőle szükes, mert ez a melléknevűl használt szűk gyöktől származik, és tulajdonkép térre vonatkozik, ellenben a szükös gyöke a főnév szűk, mely hiányt jelent.