, (szük-ség-ěs) mn. tt. szükségěs-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Széles ért. minden, ami bizonyos czélra elkerűlhetlen kellék. Szükséges étel, ital, ruházat. Étel, ital, álom, szükséges ez három. (Km.). Utazásra szükséges pénzt szerezni. Földmivelésre szükséges szerszámok, barmok. Ez nagyon szükséges. Beszerezni a szükséges könyveket. Ezt szükséges tudnod. Előbb a szükségeseket szerezd meg. 2) Aminek bizonyos törvények szerént meg kell lennie. Észtanilag szükséges, minek ellenkezője az ész törvénye szerint lehetetlen. Természetileg szükséges, minek a természet törvénye szerint meg kell történnie. Erkölcsileg szükséges, mit az erkölcsi törvény parancsol. 3) Ami bizonyos okokból, előzményekből mintegy önként foly, ami nem esetleges, nem vak sora által támadt; máskép: szükségképeni. 4) Néha a régieknél am. szűk, hiányos.
"De hogy dolgunk egész legyen,
S szökséges nevet ne vegyen.
Katalin verses leg. (Toldy F. kiad. 73. l.).