, (szur-t) fn. tt. szurt-ot, harm. szr. ~ja. Zsiros, ragadós mocsok, szenny, különösen mely az emberi testet, vagy ruhát belepi, és piszkítja; hangváltozattal néhutt: szirt, honnan szurtos és szirtos egyet jelentenek. Ugyan ennyit teszen a szurom, szurmos, továbbá a czirom czirmos is. Gyökre egyezik szurok szóval. l. SZUROK. Kiképzett alakjára nézve hasonló a mar, part, kert, csoport, kürt szókhoz.