, régiesen és tájdivatosan, pl. a székelyeknél am. szív. "Mert szűnek bőségéből szól szá (azaz száj. Münch. cod. Lukács. VI.). "Kik a jó szűben hallván az igét megtartják. (Lukács. VIII.). Közbeszurt v-vel is "Te szűvednek kevélsége magasztatott fel tégedet. (Bécsi cod. Abdias). Ujabb iróknál:
"Szű szűn dobog, ott állnak ők hallgatva boldogan,
Eltünt a vár s a kunyhó rég az éj homályiban.
B. Eötvös J. (Vár és kunyhó.).
Egyébiránt l. SZÍV.