, (szur-od-ancs) fn. tt. szurdancs-ot, harm. szr. ~a. Növénynem a tizhímesek seregéből és egyanyások rendjéből; csészéje öt hasábu; bokrétája öt szirmú, szétnyiló; bibéje száratlan; tokja öt, púpos, tövises, honnan a neve. (Tribulus). Fajai között legnevezetesb a sulyom szurdancs, máskép: koldustetű vagy királydinnye. Képeztetésre hasonlók hozzá furdancs, ripancs, kullancs, bogáncs (bogács), varancs, göröncs.