, (szur-od-ok) fn. tt. szurdok-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. 1) Hegyek közé szorult szűk út, szoros átmenet. 2) Szélesb ért. akármily keskeny határok közé foglalt szug, vagy szük öblü bejárás, pl. a kemencze mögötti kuczkó (különösen, szurdik) vagy az úgy nevezett kutyaszorító. 3) Néha jelent kis házikót, kunyhót is, mennyiben szoros a benne lakás.
Alapfogalomban és gyökre nézve a szor, szoros, szorúl, szorít, szorong szókkal egy eredetű, mintha volna szordok v. szordék. Végképzőjét illetőleg azon szók osztályába tartozik, melyekben az ék ok képzők váltakoznak, mint: hajlék hajlok, marék marok, szándék szándok, fazék fazok stb. Ennélfogva a szurdok is terjedelmes szokás szerint szurdék. V. ö. SZOR, elavult gyök.