, (szúr-og-ál) gyak. áth. m. szurkált. Valamit gyakran vagy folytonosan, vagy különkülön többeket szúr. Ösztökével szurkálni a bivalt. Meztelen talpát szurkálja az igliczetövis. Leszurkálni a fűzágakat tenyésztés végett. Átv. valakit csipős, élczes szavakkal, czélzásokkal bántogat, szuttyongat. Ez igének középképzője k nem egyéb, mint a gyakorlatos képző g, tehát elemezve, szur-og-ál, mint, turkál turogál, irkál irogál, nyirkál nyirogál, vájkál vájogál, csuszkál csuszogál, és több mások.