, fn. tt. szug-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. Azon szoros, szük hely, mely a szeget képező vonalakon belül esik; változattal: zug. Különböztetés végett V. ö. SZEG, (3) v. SZĚG. Megvonni magát a szugban. Valakit szugba szorítani. Ikerítve: szěgszug. Ugyanezen jelentésüek a megtoldott szugoly, szugolya, v. szuglya, szugolyék. Szélesb ért. jelent akármily alakú szorost, szüktért, szurdékot, milyen pl. a kemencze möge a sut stb. Mongolul: szughum (coins dune maison, dune chambre, endroit retiré), s Budenz J. szerént lappul: čäk, finnlap čiek.