, (szor-ít-koz-ás) fn. tt. szorítkozás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Szenvedő állapot, midőn valaki vagy valami bizonyos szük téren folytonos szorulásban létezik. 2) Tolakodás, nyomakodás, mely által valaki szük helyre beférkezni vagy a sürű tömegből menekedni törekszik. Nagy szorítkozással juthatott be a szinházba. V. ö. SZORÍTKOZIK.