, (szik-áncs) fn. tt. szikáncs-ot, harm. szr. ~a. Szilánk, azaz felrepedező, felhasadó szálka, vagy rost a fán. Képeztetésre hasonló a bogáncs, furdáncs, kulláncs, varancs, ripancs, göröncs szókhoz. Minthogy a szikáncsok kiszáradt fákon szoktak támadni, e szónak gyöke a száradásra vonatkozó szikkad, szikár szók gyökével közös.