, (szök-ös-ér) fn. tárgyeset ~t, tb. ~ěk. Széles ért. szökdöső, ugrándozó bogár; milyenek a szoros ért. vett szöcskők. Különösen, mezei tücsök. Ezen szónak törzsöke a gyakorlatos ige szökös, melyből lett szököső, szökösér, öszverántva s hangváltozattal szökcsér, mint. tölt, töltös, töltöső, töltösér, töltsér; hajt, hajtos, hajtosó, hajtosár, hajtsár.