, (szöv-et-ség) fn. tt. szövetség-ět, harm. szr. ~e. Általán, két vagy több fél között bizonyos czélra kötött egyesség. Különösen akár egyes személyek, akár egész testületek és államok egyesülése, viszonyos öszvetartás, és közös védelem, vagy támadás végett. Véd és daczszövetség. Szövetséget kötni, szövetségre lépni. Fejedelmek, népek szövetsége. Szent szövetség. Bibliai ért. Ó szövetség, mely Isten és a zsidó nép között köttetett, egyszersmind ezen kötésre vonatkozó törvények, és szentkönyvek öszvege; Új szövetség, melyet Jézus kötött Isten és az egész emberi nem között, vagyis Jézusnak minden tanai.