, SZÖRNYÜ, (ször-ny-ű) mn. tt. szörnyű-t v. ~et, tb. ~k v. ~ek, fokozva: szörnyüebb, v. szörnyebb. Rendkivüli nagysága, ereje, veszélye, vagy fenyegető alakja által borzasztó, rémítő, irtóztató; továbbá, kegyetlen, vad, ádáz, vérengző. Szörnyű tengeri vész, égi háboru. Szörnyű mélység, veszedelem. Szörnyü kin, halál. Szörnyű halállal meghalni. "Szörnyü halállal ölt meg az Isten ötvenezeret. (Pázmán Préd. 451. l.). "Úr szörnyü (horribilis) őrajtok és megtöri földnek menden istenit. (Bécsi cod. Sophonias. II.). Nagyotmondó beszédben am. a maga nemében igen nagy, fölötte meglepő. Szörnyü jó kedve volt. Szörnyü módon sirt. Szörnyü szép, szörnyü csunya. Szörnyü sok, nagy.