, (szöv-eny-eg) fn. tt. szőnyeg-ět, harm. szr. ~e. Selyem, v. gyapju, v. szőr, v. len, v. kender, v. gyapot fonalakból, avagy szalagokból szőtt, vagy kötött, s falakat, padlózatot, asztalokat, stb. betakarni való diszterítő. Selyemszőnyeg, gyapjuszőnyeg. Virágos, tarka szőnyeg. Padlószőnyeg, falszőnyeg, asztalszőnyeg. Szőnyeggel beteríteni a szobát, teremet. V. ö. KÁRPIT.
E szónak gyöke: sző ige, melyből eny képzővel lett szöveny, mint hő heveny, öszvehúzva szőny, s ebből eg képzővel szőnyeg, mint vörhenyeg, pirhanyag.