, (szök-el-el-ik) k. m. szökell-ětt, htn. ~eni. Am. az egyszerü ,szökik. "Az egér, miérthogy okos vala, a fűbe elrejtezék és a békára orozva szökellék. Pesti Gábor meséi (III. mese). Mondják különösen oly testről, nevezetesen nedvről, mely valamely szük öbölből, rekeszből sugarasan kiömlik, pl. a megmetszett érből a vér, vagy ugrókutból, föcskendőből a víz.