, (szök-és) fn. tt. szökés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Ugrás. 2) Menekülő futás bizonyos kötelezettségi állapottól, vagy korlátok közől. Szökés által megszabadult foglyok. 3) Daganat, kelevény, mintegy vérszökés, vagy genyszökés. 4) Régiesen: tánczolás. V. ö. SZÖKIK.