, (szál-as) mn. tt. szálas-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Szoros ért. vett szálakból álló; rostos, amit szálakra lehet szétfejteni. Szálas hús. Némely növények szálas héja. 2) A növénytanban szálas az olyan levél vagy levélnemü szerv, mely aljától hegyéig csaknem egyenlő széles, és szélességénél 45-szörte hosszabb; ilyen a hóvirág (galanthus) levele. 3) Aránylag magasra nőtt, termetes, vagy magas szálakból álló. Szálas legény, katona. Szálas termetü ember. Szálas fa, erdő, széna. V. ö. SZÁL.