, (szök-ös-ő) fn. tt. szökcső-t. Széles ért. kétszáznál több fajból álló rovarnemzetség, aláhajlott fejjel, falámokkal, csápokkal ellátva; melyek továbbá négy szárnyuak, körmös lábuak, szökésre alkalmas hátulsó lábszárakkal. (Gryllus). Szorosb ért. sáskához hasonló apróbb mezei bogár, máskép: kabócza.
Világos, hogy nevét szökdécselő tulajdonságától kapta, s gyöke szökik, melyből lett a gyakorlatos szökös, ebből szököső, öszvehuzva s hangváltozattal szökcső, mint hág hágos, hágosó hágcsó; lép lépes, lépeső lépcső. Tájszokás szerint hangátvetve: szöcskő, mint hágcsó helyett mondják háskó, zsákcsó helyett általában zsacskó. Budenz J. szerént finn nyelven sääske v. sääkse am. szúnyog (culex pipiens). V. ö. SZÖKIK.