, (szotty-an, vagyis szotty-ú-an, szoty-v-an) önh. m. szottyan-t. 1) Mondják holmi lágy, puha testről, midőn esés, vagy ütődés, vagy mozzanás következtében szotty-féle hangot ad. Szottyan a kiöntött kása, pép, az elejtett lágy gyümölcs. 2) Belészól, belekottyan valamibe. Belébelé szottyant a beszédbe. 3) Hirtelen mozzan, megindúl. Kedve szottyant, jó kedve kerekedett.