, SZORITÉK, (szor-ít-ék) fn. tt. szoríték-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. Mindenféle eszköz, vagy szük hely, melynek határai közé valamit bezárnak, becsiptetnek stb. pl. a lábakat szoritó lyukak a kalodában. A hajósoknál kötélkarika, melylyel valamit körülfoglalnak vagy átszorítnak. (Stropp. Kenessey Albert). Képeztetésre hasonló hozzá a boríték melylyel valamit beborítnak.